Gyászol a tököli labdarúgás – Barits János emlékére

Fájdalmasan korán távozott közülünk a sokak által ismert, „Öcsi” becenévre hallgató fiatalember, aki a kilencvenes évek végétől, még a megyei II. osztályból indulva lett a tököli csapat kapusa. Abban az értelemben kegyes volt hozzá a sors, hogy tevékeny részese lehetett a 2004/2005-ös évadban nagy hajrával, az utolsó fordulóban kiharcolt Pet megyei I. osztályú bajnoki címnek. Ezt követően – elsősorban a munkája és a tanulmányai miatt – felhagyott a versenyszerű futballal, évekig Svájcban élt, és csak tíz év szünet után, barátai unszolására 2018-ban tért vissza, hogy immár az öregfiúk között, a fővárosi Grafito színeiben lépjen pályára; igaz, itt már kint, a mezőnyben, nem pedig kapusként szerepelt. Kiváló tanulmányi eredmények, a sport megszállottként való szeretete kísérte végig az életét, a labdarúgás mellett az úszás és a futás is nagyon közel állt hozzá, 12 évesen már sikeresen teljesítette a Balaton-átúszást.
Az alábbiakban három egykori, illetve jelenlegi tököli kötődésű sportvezető emlékezik meg Barits Jánosról.

Gindl István, a Tököl egykori technikai vezetője: – Részese volt az akkori futballcsapatunk egyik legjelentősebb sikerének, a megyei I. osztályú bajnok címnek, amelyet a 2004/2005-ös szezonban értünk el. Herling Erik mellett kellett megküzdenie kapusposzton a csapatba kerülésért. Ez nem volt könnyű feladat, hiszen az akkori edzőnknél, Leskó Zoltánnál magasan volt a mérce, de neki sikerült átugrania. Tudta és mindig meg is találta a helyét a csapaton belül, örülök, hogy ő is részese lehetett a legnagyobb sikereinknek. Egy kiváló embert veszítettünk el a személyében.

Jaszenovits Balázs, a Tököl technikai vezetője: – Amikor „Öcsi” a csapatunk tagjaként sikert sikerre halmozott, már akkor is ott voltam a klubnál; támogatóként és a büfét üzemeltetve vettem részt az egyesület mindennapjaiban. Egy végtelenül szerény, rendes, csendes és korrekt fiú volt, aki a buszon, az idegenbeli meccsekre utazva is rendszeresen külön ült, hogy tanulhasson. Rengeteg szorgalom, a tanulásba és a sportolásba fektetett energia meghozta a gyümölcsét, hiszen szép karrierje volt, s emellett vérbeli sportembernek számított. A futball mellett a futás és az úszás volt a másik nagy szerelme. Ugyan az utóbbi időben nem voltunk rendszeres kapcsolatban, de az egykori U19-es korosztályunk, a Leghutkó Győző vezette csapat évente egy-egy alkalommal mindig a pálya mellett található büfében tartott nosztalgiabulit. Az utolsóra „Öcsi” már nem jött el, s ekkor – kicsit utána érdeklődve – tudtam meg a betegségének a hírét... Hatalmas fájdalom és szomorúság, hogy csak 37 év adatott meg neki. Nyugodjon békében!

Nagy Béla, a Tököl VSK volt elnöke: – Nagyon rendes kissrác volt, nem csodálkozom, hogy mindenki ezt mondja róla, mert valóban ez az igazság vele kapcsolatban. A gyermekeimnek is jó haverja, barátja volt, a családjaink kitűnő kapcsolatban voltak és vannak a mai napig is. Rettenetesen sajnálom, hogy már nem lehet velünk...

Barits Jánosról december 19-én, 19 órától a tököli sporttelepen emlékeznek meg, míg a végső búcsúztatására december 20-án, pénteken, 18 órától Budapesten, a Piarista Kápolnában kerül sor.