A Sportszelet című közép-magyarországi sportlap idei 17., április 30-án megjelent számában a Pest Megyei Labdarúgó Szövetség főtitkára ítélte el írásában a Kisnémedi - Pilissport bajnoki mérkőzés végén történt játékvezetőkkel szembeni agressziót. Írását most a pmlsz.hu is közli.
A Sportszelet című közép-magyarországi sportlap idei 17., április 30-án megjelent számában a Pest Megyei Labdarúgó Szövetség főtitkára ítélte el írásában a Kisnémedi - Pilissport bajnoki mérkőzés végén történt játékvezetőkkel szembeni agressziót. Írását most a pmlsz.hu is közli.
Biztonságos?!Legalább annyian kedvelnek, mint ahányan nem szívelnek ama puszta tény miatt, amit előre kell bocsátanom a kisnémedi történésekkel kapcsolatban való - úgy érzem, hivatali kötelességem szerinti - jelen megszólalásomban: az országos átlagtól eltérően magam játékosként, s nem egykori játékvezetőként kerültem a Pest megyei futballvezetés - néha már-már az egészségre ártalmasnak tűnő, vagy "csak" fertőzött?... - vérkeringésébe. (Úgy kell nekem.)
Mégpedig olyan játékosként, később újságíróként, laptulajdonosként, majd sportvezetőként, akinek - mint a kisnémedi edző is vallja magáról - rendkívül nagy az igazságérzete. Bizony, előfordult, hogy sárga lapot kaptam - szigorúan a nyomdafestéket tűrő, a vulgaritást még jogosnak vélt felháborodottságomban is mellőző - reklamálásért, vagy nem egyszer pirosat gólhelyzet szabálytalan megakadályozásáért, elkésett becsúszásért, második sárga cédula következményeként. Ergo: kellően kritikus vagyok a játékvezetőkkel szemben, ha kell. De mindig tényszerű próbálok lenni.
Ami Kisnémedin történt április 25-én, vasárnap, az túlment egy bizonyos határon, azt minden jóérzésű (sport)ember mélységesen elítél. Nincs és nem is lehet arra magyarázat, hogy játékvezetőt (játékost, sportvezetőt, szurkolót) tettleg bántalmazzanak. Az pedig, hogy a súlyos sportszerűtlenség egyik elkövetője - a szemtanúk szerint egyben az események elfajulásának okozója - tettéért nem kér elnézést, sőt még hasonló cselekményeket helyez kilátásba nyilatkozatában, józan ésszel felfoghatatlan. Állításai ráadásul alighanem kimerítik a rágalmazás fogalmát.
Emlékeznek még a tavaly november végén nagy dérrel-dúrral beharangozott fogadási botrányok ügyére? Emlékeznek, hány és hány mérkőzés végeredményének törvénytelen befolyásolása került be a köztudatba? Emlékeznek, hány ismert labdarúgó személyleírását "írták körbe" a médiumok a szem- és fültanúk elmondása alapján? De senki nem merte ahhoz venni a bátorságot, hogy akárcsak egyetlen bűnöst (értsd: aki szándékosan törvénytelen módon befolyásolta volna az adott meccs történéseit) is konkrétan megnevezzen. Azt ugyanis, hogy valakiről feltételezzük, hogy "csalt", bizonyítani kell tudni - anélkül a dolog alaptalan rágalmazás. Ugyan milyen alapon állítja bárki is valakiről, hogy az "szándékosan elcsalta a mérkőzést"?!
Mindenki előtt ismerős a helyzet, amikor tévés mérkőzés sokadik visszajátszásából, a "kikockázott" felvételekből sem lehet egyértelműen állást foglalni arról, hogy adott mérkőzésjelenetnél mi is történt pontosan. A bírónak pedig ott, abban a pillanatban kell jó döntést hoznia! Ha rosszul dönt, akkor csalt?! Őrültség!
Ilyen alapon akkor "lecsalózhatnánk" a ziccerben lövés helyett felesleges cselsorozatban a labdát elveszítő csatárunkat, az öt és felesen lyukat rúgó védőnket, vagy azt a trénert, aki hétről hétre az edzésre nem járó, meccsenként összesen ötven métert se kocogó negyvenes kortársát favorizálja centerben a fiatal, az edzéseken lelkesen részt vevő, de még tapasztalatlan ifjú helyett.
Gondoljunk most bele abba, amit szinte valamennyien, akik szeretjük, nézzük, űzzük, szervezzük ezt a játékot, sokszor bevallunk magunk s mások előtt: soha nem állnánk játékvezetőnek, mert nehéz döntéseket kell nehéz körülmények között, folytonos támadások kereszttüzében meghozniuk a pillanat törtrésze alatt. Vagyis tudjuk, elismerjük: rendkívül nehéz mesterség az övék.
Higgyék el, nem a mundért védem, csak próbálok tényszerű maradni. Vannak jobb és rosszabb formában működő játékvezetők; vannak kimagasló, jó, közepes, gyenge és a "fogalmatlan" kategóriába tartozó képességekkel megáldott-megvert sípmesterek; vannak szinte hibátlanul működő, vannak keveset és vannak nagyon sokat hibázó játékvezetők. De olyanok, akik szándékosan tévednének egyik vagy másik fél javára, illetve kárára, olyanok, akik előre megfontoltan "elvezetnek", "elcsalnak" mérkőzéseket - jelenlegi ismereteim, információim, tapasztalataim szerint nincsenek Pest megyében!
Nem felmenteni akarom a bírókat, mert ők sem hibátlanok - mint ahogy senki sem az -, de maradjunk sportemberek. A verekedést hagyjuk meg azoknak, akik például biztonsági feladatokat látnak el hivatásszerűen.
De nekik is csak foglalkozás körében, jogszerűen és indokoltan elkövetett módon.
Benkő Tamás főtitkár
