Mindig nehéz beszámolni olyan tragédiáról, amelyben egy fiatalember élete is veszélybe került. A Pest megyei III. osztály, Közép-csoportjában szereplő Zsámboki SE játékosa, Pap Gábor hazafelé tartott barátjával Kókára, autójuk egy kanyarban kisodródott, és a szalagkorlátnak csapódott. Gábort súlyos sérülésekkel azonnal a Honvédkórházba szállították. A szörnyű éjszakáról, és a fiú állapotáról Gacsályi Attilát, a futballcsapat szakosztályvezetőjét kérdeztük, valamint beszélgettünk a Zsámbok csapatáról is.
Mindig nehéz beszámolni olyan tragédiáról, amelyben egy fiatalember élete is veszélybe került. A Pest megyei III. osztály, Közép-csoportjában szereplő Zsámboki SE játékosa, Pap Gábor hazafelé tartott barátjával Kókára, autójuk egy kanyarban kisodródott, és a szalagkorlátnak csapódott. Gábort súlyos sérülésekkel azonnal a Honvédkórházba szállították. A szörnyű éjszakáról, és a fiú állapotáról Gacsályi Attilát, a futballcsapat szakosztályvezetőjét kérdeztük, valamint beszélgettünk a Zsámbok csapatáról is.- Elmondaná, mi történt pontosan azon az éjszakán?- Múlt hét csütörtökön, azaz november 7-én a 22 éves Pap Gábor az esti órákban Zsámbokra jött, egy baráti beszélgetésre - kezdte feleleveníteni a történteket Gacsályi Attila. - Amikor hazaindultak, 23.45 tájban, Kóka előtt másfél kilométerrel egy erős jobbos kanyarban az autójuk kicsúszott, átment a szembe lévő sávba, és a szalagkorlátnak ütközött. A vezetőnek nem lett baja, viszont Gábor, aki a jobb első ülésen ült, életveszélyes sérüléseket szenvedett. A mentők a Honvédkórházba szállították, ahol azonnali műtéti beavatkozásra volt szükség, amely csak péntek reggel 7 óra tájban ért véget. Eltávolították a lépét, de ezen kívül koponyalapi, arccsont- és bordatörést szenvedett, és gond volt a tüdejével is.
- Milyen most Pap Gábor állapota?- Pénteken belső vérzése volt, ezért újabb műtétre volt szükség, ami 13-17 óráig tartott. Orvosa azt mondta, hogy állapotában kisebb jobblétek vannak, a legjobb hír pedig az, hogy az most már stabilnak mondható. Ma (november 11-én, hétfőn - a szerző) a tüdejében keletkezett váladék miatt szüleinek egy papírt kellett aláírniuk, hogy Gábort a torkán át lélegeztessék.
-
Ilyen helyzetben érthető, hogy felvetődött a múlt hétvégi, azaz a Galgamácsa elleni mérkőzésük elhalasztása.- Igen, ez pénteken tényleg felvetődött. Ezúttal szeretném megköszönni Benkő Tamásnak, az MLSZ Pest megyei igazgatójának az azonnali segítséget, és a Galgamácsa csapatának, hogy mindenben partnerek, és korrektek voltak, és azt a választ kaptuk az ellenféltől, hogy "nem a mérkőzés a fontos, hanem a srác, és a sportnak erről kell szólnia". Rendkívül hálásak vagyunk ezekért a megnyilvánulásokért és az együttérzésért. Amikor péntek este fél 11-kor visszaértem Zsámbokra a kórházból, nagyjából 50-en vártak rám a buszmegállóban - játékostársak, szurkolók -, hogy érdeklődjenek Gábor felől. Ott velük együtt úgy döntöttünk, ha nem lesz negatív változás az állapotában, akkor elmegyünk Galgamácsára, és lejátsszuk a meccset, hiszen valószínűleg Gábor is ezt akarná. Legjobb barátja, akivel sülve-főve együtt voltak, azt monda, hogy menjünk el, hiszen előbb-utóbb lesz egy olyan mérkőzés, ahol ő nem lesz ott velünk az öltözőben... A lefújást követően is többen egyből a kórházba mentek, és az egész falu szorít neki, hiszen a szurkolók is nagyon szeretik, egy csupa szív fiúról van szó.
- Úgy kell elképzelni, hogy minden helyzetet kihagytunk, amit ki lehet hagyni, mindenki nagyon bizonyítani akart, amely görcsösségbe ment át. A koncentráció hiányában is látni lehetett, hogy ezek a srácok mind barátok, és egyikük most nem lehetett velük. A labdabirtoklásunk is hatalmas fölényt mutatott, de nem sikerült betalálnunk, amelyhez az is hozzátartozik, hogy a Galgamácsa nagyon jól betömörült, és masszívan védekezett, ezért gratulálok nekik a megérdemelt egy ponthoz. Ebben a szezonban úgy érzem, hogy minden ellenfelünk örülni tud az ellenünk szerzett pontnak, pontoknak, hiszen a tavalyi évad után szinte senki nem várt tőlünk ilyen szereplést. Hallom ezt más csapatok vezetőitől is, ami jóleső elismerés a csapat számára.
- Hogyan sikerült ezt elérni az előző szezon rossz szereplése után?- Zsámbokon 14 éve nem volt labdarúgás, és tavaly Nagy Attilának köszönhetően újra elindult valami a településen. Idén májusban vette át a csapat irányítását az a vezetőség, amely azóta regnál. Hogy mitől javultunk? Nincs ebben semmi trükk, igazoltunk néhány 21 év körüli fiatalt, akik a pályán kívül is barátok, és akarják a sikert, azért mindent megtesznek, és ebben a szellemben lépnek pályára. A játékvezetőktől is pozitív visszajelzéseket kapunk, hiszen ritka az olyan csapat, amely szinte az egész mérkőzésen "csöndben van", a legkevesebb sárga, illetve piros lapot osztották ki eddig a csapat játékosainak ebben az osztályban.
- Milyen volt a fogadtatása a zsámbokiak körében annak, hogy hétvégéken ismét lehet szorítani a helyi csapatért?- Nagyon jól fogadták az emberek, hiszen a hazai mérkőzéseinken is 200 fölötti a nézőszám, és idegenbe is sokan elkísérik a csapatot. A Vácszentlászló ellen 120-an jöttek velünk, de 60-70 szurkoló általában az együttessel tart. Szeretik ezt a fiatal csapatot. A Pest Megyei Kupából is egy szerencsétlen góllal estünk ki a Bag ellen, a 92. percben, és az ellenfél edzője is elismerte, jól teljesítettünk ellenük.
- Mik a további tervek Zsámbokon?- A bajnokságra nem tűztünk ki konkrét célt, a lehető legjobb helyezést szeretnénk elérni, ha harmadikok leszünk, akkor harmadikok, ha elsők, akkor elsők. A vezetőség célja az, hogy azok, akik nálunk futballoznak, azok örömüket leljék a labdarúgásban, jól érezzék magukat. Az öltözőnk felújítására adtunk be EU-s pályázatot, és az alapozásra már elkészül a felújított második pályánk, ahol lesz világítás is, és akár esti edzőmérkőzéseket is tudunk majd a téli szünetben rendezni. Az utánpótlásbázisunk is kiemelkedő, hiszen 92 főből áll, van csapatunk az U7-es, U9-es és U11-es korosztályban, a Bozsik-programban a legtöbb gárdát mi indítottuk, és ebben a szülők is partnerek, sokat köszönhetünk nekik. Ezen kívül U13-ban és U15-ben is van csapatunk, akik nem indultak bajnokságban, de heti rendszerességgel tréningeznek, és edzőmérkőzéseket játszanak. A bajnokság indulása előtt szó volt arról, hogy nevezünk U21-es korosztályba is, de mivel csak 17 játékos lett volna, inkább nem tettük, mivel féltem attól, hogy ha közbejön sérülés, eltiltás, akkor nem tudunk rendesen kiállni, és komolytalanul nem akartuk csinálni. Sok lány is focizik nálunk, úgyhogy kis lépésekkel haladunk előre, de egy stabil alapot szeretnénk, amelyre a későbbiek folyamán is lehet építeni. Egy mondatban összefoglalva: építjük az egyesületet, sok ügyes fiatal játékossal.
- A következő fordulóban Váchartyán az ellenfelük. Lesz mérkőzés, és ha igen, mit vár a csapattól?- Ha Pap Gábor állapotában nem áll be negatív változás, akkor lesz mérkőzés. Bizonyítani szeretnének a srácok, és én is győzelmet várok tőlük, és tudom, hogy ezért mindent meg is fog tenni a társaság.
(A kórházban látogatóban járt az MLSZ Pest Megyei Igazgatóságának munkatársa, aki a szervezet dolgozói nevében együttérzését fejezte ki. Beszélt a hozzátartozókkal, akiknek a kérése, hogy szerettük gyógyulása érdekében mindenki, aki tud, és jó viszonyt ápolt Gáborral, az menjen be látogatóba, de csak kettesével, mert úgy engedik be az osztályra az orvosok. Bíznak benne, hogy ez is segíthet fiuk gyógyulásában. Szerkesztőségünk nevében ezúton kívánunk mielőbbi gyógyulást a zsámboki Pap Gábornak.)
