A „célfotó” döntött a Maglód javára a Kistarcsával szemben

Ettől függetlenül ezúttal is igaz volt a mondás, miszerint az nevet, aki a végén nevet. Az NB II-be történő feljutás útja ugyanis a bajnok Maglód számára még a Nagykanizsával május 15-én, kedden 21.30-kor Gyömrőn sorra kerülő, valamint a 23-án, szerdán 19 órától Nagykanizsán lejátszandó Nyugati régiós páros osztályozó mérkőzéseken át vezethet. A 2. helyen végzett kistarcsaiak – a számukra szerencsés sorsolást követően – erőnyerőként ősztől már a honi második vonalban kezdhetik meg az évadot.

Tisztes helytállásból bajnoki cím

Maglódon nem volt kimondott edző a csapat mellett, a Pest megyei I. osztályú, felnőtt nagypályás együttessel némi átfedést mutató bajnokot ugyanis Merczel János és Németh Gusztáv csapatvezetőkként, illetve időnként játékosként irányították a szezon során. A klub nevében Merczel János értékelte lapunk számára az évadot.

– Milyen célokkal vágtak neki a Pest megyei regionális futsalbajnokságnak?
– Mint az előző szezonban még az NB II-ben szerepelt együttesnek, elsődlegesen a tisztes helytállás, esetlegesen a dobogós helyezés elérése volt a tervünk – kezdte beszélgetésünket Merczel János, a bajnok Maglód egyik csapatvezetője. – Persze, aztán menet közben – ahogyan az lenni szokott – megjött az étvágy, és láttuk, hogy merészebb elvárásaink is lehetnek.
– A másodosztállyal összehasonlítva, itt milyen volt a színvonal?
– Gyengébb volt, de ezt nagyjából tudtuk előre, hogy itt más csapatokkal fogunk találkozni, ettől függetlenül kitűnő erőfelmérő volt számunkra.
– Volt-e átfedés a csapatának kerete, és a Nahóczky Attila által irányított Pest megyei I. osztályban szereplő, felnőtt nagypályás gárda között?
– Igen, akadtak néhányan, akik mindkét szakágban szerepeltek, közéjük tartozott Albirt Mátyás, Budafai Gergő, Greskó Gábor és Molnár Ottó. A keretünk egyébként összesen 25 fős volt, s azért is volt fontos a nagyobb létszám, mert különböző okok miatt gyakran előfordult, hogy más-más összeállításban kellett pályára lépnünk.
– Kik nyújtottak átlagon felüli teljesítményt?
– Úgy gondolom, hogy Rábold Richárd kiemelkedett az egész mezőnyből, ő egyértelműen húzóemberünk volt. Rajta kívül a kapusunk, Lipők Benjámin, valamint a végére egyre jobb formát mutató Horváth Richárd és Balogh Zoltán vitte még a hátán a társaságot.
– Várható, hogy a következő bajnokságra is egyben tudják majd tartani az együttest?
– Bízom benne, hogy így lesz, ezen fogunk dolgozni, de természetesen máris akadtak megkeresések egyes játékosok felé, ami persze ilyenkor valahol természetes.
– Mi a helyzet az újbóli NB II-es szerepléssel? Vállalják majd a feljutást?
– Igen, mindenképpen. Ehhez persze előbb szeretnénk sikerrel venni a Nagykanizsa elleni osztályozókat.

Egymást erősítette a kétfrontos helytállás

A Kistarcsa együttese kétfrontos harcot vívott és vív jelenleg is a bajnoki címért a most futó szezonban, hiszen nagypályán a Pest megyei III. osztály, Közép-csoportjában nyerésre áll ebben a tekintetben a Dánnyal szemben, míg futsalban a maglódiak mögött végül az ezüstérem jutott Mezőfalvi Lóránd játékos-edző együttesének. A kistarcsaiak szereplését a csapat mögött álló, annak létrehozásában elévülhetetlen érdemekkel bíró, őket a mérkőzéseikre rendszeresen elkísérő egyesületi elnök, Győri István értékelte.

– A szezon előtt rakott bármilyen ,,terhet” a futsalosaik vállára, magyarán voltak helyezésbeli elvárások a Kistarcsával szemben?
– Nem, egyáltalán nem. Számunkra ez abszolút örömjátéknak indult, abból indultunk ki, hogy a futsal remek kiegészítése lehet a nagypályás szereplésünknek, s ebben nem is kellett csalódnunk – vágott bele a 2. helyen végző Kistarcsa szereplésének értékelésébe Győri István, az egyesület elnöke. – A tavaly átadott modern sportcsarnokunk is plusz motivációt adott, hiszen végre megfelelő körülmények között tudtunk készülni és játszani, ami ugyebár szinte létszükséglet ott, ahol futsallal foglalkoznak. A szereplést tekintve lényeges volt, hogy néhány fiatalnak, akik kevesebbet vagy nem nagyon játszanak a nagypályás csapatunkban, itt gyakrabban tudjuk játéklehetőséghez juttatni.
- Önöknél játékos-edző irányította a csapatot?
– Igen. Annak idején Mezőfalvi Lóránddal hoztuk létre az együttest, és azért is bíztam rá nyugodt szívvel a kispályás csapatunk vezetését, mert ismert volt számomra a futsalos múltja, így tudtam, mire számíthatok tőle.
– Milyennek ítéli meg a bajnoki sorozat színvonalát?
– Összességében remek kezdeményezés volt, a színvonal, véleményem szerint, javult a korábbiakhoz képest. Az markánsan látszott, hogy az első négy együttes alkotta a legjobbak mezőnyét, és örülünk annak, hogy ebbe az ,,elitbe” mi is beletartozhattunk.

Csalódás a bronzérem

Kartalon a nagypályás szakággal párhuzamosan tavaly nyáron szerveződött újjá a futsalcsapat is. Ami az egyiknek – nevezetesen a Pest megyei III. osztály, Északkeleti csoportját magabiztosan vezető együttesnek – nagy valószínűséggel sikerülni fog az évad végeztével, az a másiknak, a futsalosoknak végül nem jött össze, nevezetesen a bajnoki cím megszerzése. Márpedig ez volt a feltett szándékuk, amint ez a csapatvezető-edzővel, Csuhai Tiborral készült gyorsértékelőnkből is kiderül.

– Egy éve alakult újra a korábban hosszú időn keresztül ,,tetszhalott állapotban” lévő kartali futsal. Ha úgy vesszük, repülőrajtot vettek, hiszen szűk egy év leforgása alatt máris a dobogóra kerültek, még ha annak csak a legalsó fokára is.
– Elégedett a csapat szereplésével?
– Nem – válaszolta lakonikus tömörséggel Csuhai Tibor csapatvezető-edző. – Már csak azért sem, mivel számunkra egyértelműen az NB II-be való feljutás volt a cél, ugyanis csak ebben az esetben lett volna esélyünk egy jelentősebb szponzori szerződésre egy nagy sportruházattal és sporteszközök értékesítésével foglalkozó áruházlánccal, akik kategorikusan a bajnoki cím megszerzéséhez kötötték a támogatásukat a következő évadban.
– Min múlt a még jobb szereplés?
– Egyértelműen a Maglód elleni két találkozón, amelyeket egyaránt elveszítettünk, valamint a Kistarcsa elleni hazai 4–4-es döntetlen sem fért bele.
– Mekkora keretet vetettek be a regionális bajnokság 26 mérkőzésén?
– A létszámot tekintve elég sokan voltunk, 26 fős kerettel vágtunk neki a szezonnak. A pontvadászat során tudatosan és folyamatosan rotáltunk a játékosaink között, hogy mindenkit rendszeres játéklehetőséghez juttassunk. Ezt sikerült maradéktalanul megvalósítanunk.
– Összességében mennyire elégedett a bajnokság színvonalával, lebonyolításával?
– Nem tapasztaltam különösebb problémát, jó kezdeményezésnek tartjuk ezt a versenyt, a sokszor kardinális kérdést jelentő játékvezetés is lényegében rendben volt, 80 százalékban úgy ítélem meg, jól fújták a mérkőzéseket a ,,sporik”.

Bevált az egycsoportos szisztéma

Az MLSZ Pest Megyei Igazgatóság által szervezett és lebonyolított 2017/2018-as regionális pontvadászat értékeléséhez a dobogón végzett együttesek képviselői mellett visszatekintésre kértük Adamcsek Andrást, az igazgatóság versenyszervezési csoportvezetőjét, a futsalbajnokság koordinátorát is.

– Három héttel a regionális futsalbajnokság befejezését követően meglátása szerint bevált az egycsoportos lebonyolítási mód?
– Erre a csapatok tudnának választ adni – igaz, a versenyiroda felé nem jött jelzés, hogy gondjuk lett volna az egycsoportos kiírással – kezdte szezonértékelőjét Adamcsek András, az MLSZ Pest Megyei Igazgatóság versenyszervezési csoportvezetője. – Inkább onnan fognám meg a kérdést, hogy a 16 benevezett gárda (a szigetszentmiklósiak tartalékcsapatának idő előtti kiválása és a Vácduka visszalépése miatt lett végül 14 résztvevős a mezőny – a szerk.) csarnokainak elhelyezkedése láttán nem is nagyon gondolkodtunk a versenyirodán más lebonyolítási szisztémában. Továbbá úgy kalkuláltunk, hogy az első alkalommal kiírt megyei futsalbajnokság után ismételten rajthoz álló csapatok az NB II-ből kiesettekkel kiegészülve lesznek olyan szinten, hogy ne okozzon nekik problémát egy kicsivel több utazás és mérkőzésszám. Továbbá – persze azt előre nem lehetett látni, de – így könnyebben tudtuk korrigálni a két visszalépés miatti szünnapokat, ezáltal a ,,tavaszi” fordulókban már nem voltak szabadnapos csapatok.
– Kvázi NB III-as bajnokságnak is megfelelt a most véget ért pontvadászat. Emelkedett vajon a színvonal az előző évi – akkor még – megyei I. osztálynak nevezett sorozathoz képest vagy sem?
– Annak ellenére, hogy viszonylag kevés személyes tapasztalatunk van, azt gondoljuk, hogy igen, emelkedett. De – talán érthető okokból – ezt a kérdést is inkább versenyszervezői oldalról közelíteném meg. Az mindenképpen elmondható, hogy sokkal kevesebb volt a mérkőzéslemondás, az ilyen-olyan okokból elmaradt találkozó és a problémás esetek is elmaradtak a verseny beindulását követő szakaszban. Szerintünk ez is egyfajta színvonal-emelkedés, s talán nem is elhanyagolható, hiszen az egyesületek szervezési és tervezési munkálatai szempontjából nézve is teljesen nyugodtan zajlott le a bajnokság.
– Érkeztek-e – akár szezon előtt, közben, vagy esetleg azóta – visszajelzések, építő, jobbító szándékú kritikák a kluboktól a versenyeztetésre, illetve lebonyolításra vonatkozóan?
– Szerencsére igazán nagy horderejű észrevételek nem érkeztek hozzánk – gyorsan hozzáteszem, eddig. Egyébként – remélhetőleg nem alaptalanul – úgy érezzük, hogy egy minden tekintetben színvonalas bajnokságon vagyunk túl. Ami szerintünk igaz ahhoz képest is, hogy a magyar futsal harmadik vonaláról beszélünk, de különösképpen igaz, ha a magyar futsal legalsó szintjéről – hiszen ne feledjük, ez a kettő jelen pillanatban egy és ugyanaz.
– Mi lehet az előrelépés útja a következő évadban?
– Amennyiben hasonlóan nyugodt versenyt sikerülne lebonyolítanunk jövőre is, már elégedettek lennénk. Nyilván jó lenne, ha emelkedne a csapatok száma, ha egyre többen ismernék fel, hogy a labdarúgás és a futsal nem ,,ellenségek”, hanem ,,jó barátok”, igenis remekül megférnek egymás mellett, sőt kiválóan kiegészítik egymást, s mivel a játéknapok hétköznapokon vannak, ezért akár egy labdarúgóedzés helyére is beilleszthetők a futsalbajnokik.
Kovács Krisztián

(A fenti cikk a Sportszelet közép-magyarországi regionális sporthetilap idei 12., május 10-i számában jelent meg.)