A Magyar Labdarúgás Napján Buzánszky Jenőre emlékezünk
2015. november. 25., 13:09
|
November 25-én, szerdán immár huszonharmadik alkalommal ünnepelheti a hazai futballvilág a Magyar Labdarúgás Napját, amellyel 1993 óta tiszteleg az "évszázad mérkőzése", az 1953-ban ezen a napon a londoni Wembley-ben lejátszott és a mieink 6-3-as, sporttörténelmi győzelmével végződött angol-magyar válogatott mérkőzés előtt.
Jó érzés leírni, hogy 2015-ben immár nem csupán a múlt nagyjainak tetteire, felejthetetlen győzelmeire van módunk és lehetőségünk emlékezni, hanem magyarokként végre büszkén mondhatjuk, hogy 2015-ben már a jelenünkre is büszkék lehetünk, hiszen a Dárdai Pál korábbi és Bernd Storck jelenlegi szövetségi kapitány által vezetett válogatott 44 esztendőt követően kijutott a jövő évi franciaországi Európa-bajnokságra, a Norvégia ellen kettős győzelemmel kivívott pótselejtezőnek köszönhetően .
Ez a nap azonban mégis inkább a múltba való visszatekintésé, idei összeállításunkban a legendás "Aranycsapat" januárban 11-én, utolsóként távozott felejthetetlen jobbhátvédjére, Buzánszky Jenőre emlékezünk, felelevenítve pályafutásának legfontosabb állomásait .
In memoriam Buzánszky Jenő
Buzánszky Jenő (képünkön) 1925. május 4-én, Újdombóváron született. Játékos-pályafutását meghatározta a klubhűség, szeretett városának, a többször is névváltozáson átesett Dorognak a csapatában összesen 247 mérkőzésen lépett pályára. Karrierje a Dombóvári Vasutasban indult, amelynek 1938-tól 1946-ig volt játékosa. Az 1946/1947-es szezont a Pécsi VSK-ban futballozta végig. 1947 és 1949 között a Dorogi AC-ban, 1949-től 1950-ig a Dorogi Tárnában, 1957-től 1960-ig pedig a Dorogi AC-ban szerepelt. Labdarúgóként leginkább jobbhátvédet játszott, kivételt ez alól a pécsi időszaka jelentett, ahol centerként riogatta a kapusokat. 56 NB II-es találkozón jutott szóhoz, hivatalos bajnoki mérkőzéseken 25 gól fűződik a nevéhez.
A válogatottban 1950 és 1956 között összesen 49 alkalommal szerepelt a válogatottban. Tagja volt az 1952-ben, Helsinkiben olimpiai bajnoki címet szerző csapatnak. Játszott 1953. november 25-én, a londoni Wembley-ben Anglia ellen, az évszázad mérkőzésén. Az 1954-es svájci világbajnokságon a magyar válogatott valamennyi mérkőzésén játszott, így az emlékezetes NSZK elleni berni döntőben is, ahol 3:2-es vereséget követően ezüstérmet szerzett a csapattal.
Pályafutása végeztével aktív edzői és sportvezetői szerepet vállalt. A Testnevelési Főiskolán szerzett diplomát szakedzői tagozaton 1964-ben. 1960 és 1972 között edzősködött, 1961-től 1965-ig, valamint 1967 és 1969 között a Dorogi Bányász szakmai irányítója volt. 1972 és 1985 között ugyanott technikai vezető. 1965-tól 1967-ig, majd az 1970/1971-es szezonban az Esztergomi Vasas edzője.
Sportvezetőként 1985 és 1993 között a Komáromi, illetve Komárom-Esztergom megyei Labdarúgó-szövetség elnökhelyettese, 1993 és 1997 között pedig elnöke volt. 1993-tól kezdve az MLSZ elnökségi tagja volt, valamint az utánpótlás bizottság elnökhelyetteseként tevékenykedett. Buzánszky Jenő tudásával mindvégig aktívan támogatta a magyar futballt, hiszen a KÉSZ Labdarúgó Akadémia "Új Utakon" elnevezésű programjának szakmai felügyelőjeként és védnökeként segítette az utánpótlás-nevelést.
A dorogi stadion 2010. május 4. óta viseli a nevét. A Nemzet Sportolója címmel kitüntetett Buzánszky Jenő 2015. január 11-én - súlyos betegség után - utolsóként távozott az Aranycsapat tagjai közül.
Esztergomban hunyt el. 2015. január 30-án vettek végső búcsút a Nemzet Sportolójától a budapesti Szent István-bazilikában, majd annak altemplomában helyezték csapattársai, Puskás Ferenc, Kocsis Sándor és Grosics Gyula mellé örök nyugalomra.
Díjai, kitüntetései:
Munka érdemrend (1953); A Magyar Népköztársaság Érdemes Sportolója (1954); Olimpiai érdemérem (1986); Dombóvár díszpolgára (1991); Dorog díszpolgára (1993); A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (1993); A Dorogi FC Örökös Tagja (1999); Csik Ferenc-díj (2001); Farkaslaka díszpolgára (2006); Szent István-díj (2007); Prima Primissima díj (2010); A Nemzet Sportolója (2011); Emberi Méltóságért díj (2014).
A legendás Aranycsapat tagjai voltakGrosics Gyula (kapus; 1926-2014)
Buzánszky Jenő (védő; 1925-2015)
Lóránt Gyula (védő; 1923-1981)
Lantos Mihály (védő; 1928-1989)
Bozsik József (fedezet; 1925-1978)
Zakariás József (fedezet; 1924-1971)
Budai II László (támadó; 1928-1983)
Kocsis Sándor (támadó; 1929-1979)
Hidegkuti Nándor (támadó; 1922-2002)
Puskás Ferenc (támadó; 1927-2006)
Czibor Zoltán (támadó; 1929-1997)
Sebes Gusztáv (szövetségi kapitány, 1906-1986)
Hivatalossá vált, hogy idén 2026. május 25-én, azaz pünkösdhétfőn rendezik a Pest Vármegyei Kupanapot, amelynek keretében a 13. női és a 19. férfi fináléra kerül sor. A helyszín – zsinórban ötödik alkalommal – ezúttal is Cegléd, a Zsengellér Gyula Sportcentrum lesz.
A Magyar Labdarúgó Szövetség Felnőttképzési Intézete „Grassroots Játékmester” tanfolyamot indít Pest vármegyében. A Grassroots Játékmester képzés célja, hogy a labdarúgásban nem foglalkozásszerűen tevékenykedő személyek alapfokú ismereteket szerezzenek az amatőr labdarúgásról.
A Magyar Labdarúgó Szövetség kiemelt figyelmet fordít a sportág égisze alatt szereplő gyermekek védelmére, fizikai és mentális jóllétére. Prioritás a 18 év alatti játékosok fejlődésének támogatása, hogy a pályán és azon kívül is biztonságot, pozitív visszacsatolást adó, támogató környezetben fejlődhessenek.
