A történtekhez ez is hozzátartozik

A közép-magyarországi régió sportlapja, a Sportszelet 27. évfolyam, 4. számának, 4. oldalán jelent meg egy cikk a 13. Pest megyei ifjúsági (U20-as) Futsal7végéről „Bravúr a javából! Bokor Gergő 65-ször talált be az ellenfelek kapujába” címmel, melyhez a versenyiroda az alábbi kiegészítést tette közzé a kiadvány hasábjain, és teszi közzé most is figyelemfelhívás céljából.

„A történtekhez ez is hozzátartozik

Egyáltalán nem kisebbítve Bokor Gergő érdemeit – sőt! –, de az MLSZ Pest Megyei Igazgatóság Versenyirodája mindenképpen szeretné felhívni az alábbiakra is a figyelmet.
A Pomáz I. csapatában szereplő labdarúgó a bajnokság során megszerzett 63 találatából 27-et (!) az ugyanabban a csoportban szereplő Pomáz II. ellen jegyzett. Mindez önmagában még persze nem jelent semmit, hiszen mások is megszórhatták a Pomáz második számú alakulatát. Ám ez nem így történt.
A csoportban mindenki kétszer játszott ellenfelével, így a pomáziak is kétszer találkoztak egymással. Az első alkalommal 28–10-re, míg a visszavágón 37–9-re nyert az első csapat, miközben...
1) a két pomázi ütközeten kívül csak három olyan találkozó volt, amelyen 20 gólnál több született volna, de egyiken sem volt még ,,csak” 30 gól sem;
2) a harmadik legtöbb gólt hozó találkozón (Dunakanyar SE-Szentendre – VS Dunakeszi 22–4) ,,csak” 26, azaz 12-vel és 20-szal kevesebb találat esett;
3) a két pomázi összecsapáson kívül csak négy olyan derbi volt, amelyen az egyik fél 10 gólnál többel verte volna ellenfelét, de csak az egyiken nyert a Pomáz I., háromszor a Dunakanyar SE-Szentendre lépte le riválisát;
4) ezen fiaskókat leszámítva a Pomáz II. legsúlyosabb veresége a Dunakanyar SE-Szentendre elleni 13–3 volt.

A fentebbi tényadatokat a versenyiroda egy esetleges vizsgálat elindítása miatt gyűjtötte össze. A gyanút az szolgáltatta, hogy a Pomáz II. három családi programra, egy betegségre és egy sérülésre hivatkozva lemondta a Dunakanyar SE-Szentendre elleni ,,visszavágóját”. Azt a mérkőzését, amelyen a pomázi első számú gárda riválisa jó eséllyel gólkülönbséget javíthatott, míg a góllövőlistán végül 38 találattal ezüstérmes pozícióban végző Dalkó Dominik esetleg szépen termelhetett volna.
Ügy végül is nem lett az esetből, mert a Pomáz I. később ismét legyőzte ellenlábasát, ráadásul a szentendreiek a hajrában a bronzérmes Leányfaluval is ikszeltek, így a pomáziak nyolc pont előnnyel lettek csoportelsők.
Bokor Gergő gólkirályi címét sem firtatta a versenyiroda, mert nem gondolta, hogy a gyermekek furfangoskodtak volna – még, ha azt elképzelhetőnek is tartja, hogy a két csapat nem pont ugyanúgy játszott egymás ellen, mint többi riválisával szemben. Továbbá, ha Bálint és Dominik összes góljából levonjuk a Pomáz II. ellen szerzetteket, akkor a gólkirály hárommal több találatot ért el, mint riválisa (előbbi 36-ot, míg utóbbi 33-at).

Utólag tehát egyértelműen kijelenthető, hogy az eredmények alapján mind a bajnoki, mind a gólkirályi címet megérdemelten hódították el a pomáziak. A bajnokság közben történt, fentebb taglalt eseményekről már nem tud ilyen kétséget kizáróan állást foglalni a versenyiroda: pusztán a véletlenek összejátszása okoz kellemetlen szájízt ezen utánpótlás-bajnokság esetében, vagy másról van szó? – csak az érintettek tudják rá a választ. Ők meg – ha van miért – számoljanak el a saját lelkiismeretükkel.”